Az út
A repülőn természetesen volt síró kisbaba… ja és mellém ült két kislány, akik egész úton nyávogtak :D. Majd megérkeztünk Milano Malpensaba, ahol minden szépen ki van írva angolul, a pénztáros tudott is angolul, nagyon aranyos volt mindenki, gondolom, mert arrafele sok a turista :).
Na de jött Milano Centrale, amit úgy kell elképzelni mint a Nyugati pályaudvart plusz még pár emeletet alá és fölé, szerencsére találtam egy liftet, mert a 24 kilós bőröndöm és a 10 kilós „kistáskám” kezdtek nagyon nehézzé válni, még ha csak tolni is kellett… A jegyet az utolsó pillanatban sikerült megvennem egy automatánál (15.10-kor indult a vonat, 15.06-kor írták ki, melyik vágányról :D), viszont már most blicceltem Olaszországban, kb 10 km-t, mivel rossz genovai állomásra vettem meg, de hát nem nagyon érdekelte ez senkit. A vonaton tudtam meg, hogy a jegyre rá van írva (kizárólag olaszul), hogy melyik konkrét kocsiba, melyik helyre szól a jegyem. Persze, pont az a kocsi elromlott, nem lehetett kinyitni, szóval 25 perc késés után, egy üresen maradt helyen megkezdtem az utam Genovába :).
Amint megérkeztem, rögtön megtalált Ándzséló, és átvette a táskám (hála istennek, mert a vonaton mindenki végignézte, ahogy szenvedek a levétellel, de senki se segített volna). Már csak két busz várt rám. Én szerintem, ha itt Genovában kéne vezetnem, meghalnék az első kanyarnál, olyan keskenyek az utak, és kb 40 fokos emelkedőkön megy a busz, miközben kanyarok is vannak, és előre kell dudálni, hogy jön, különben összeütközne egy szerencsétlen épp szemből jövő autóval/motorossal (nagyon sok motoros van). Nos, megérkeztünk.
A hely
Amikor beléptem, kb leesett az állam. Több fürdőszoba van, mint szoba (földszinten kettő és az emeleten minden szobához 1-1), a konyha fullextrás, plusz hagytak nekünk mindenféle fűszereket, teát, mézet, müzlit, extraszűz olivaolajat :D. Van mosogatógép!! Még tablettát is hagytak hozzá, beépített az egész konyha, a hűtő az a jövőből jött szerintem :D First comes first served alapon kiválasztottam az egyetlen egyágyas szobát, tehát kis lakosztályom lett :D (jó, nem én voltam az első, de az észt csajszi egy kétágyas szobát választott, szerencsére)
A többiek
Ándzséló nagyon kis jófej, sokat beszélgettünk vele és Lilis-sel (észt csajszi). Rendeltünk pizzát (mi mást :D) és volt egy training, de kb semmiről nem szólt. Az lesz a feladatunk, hogy 3 eseményt megrendezünk, és a befolyt összeg 75%-át odaadjuk ennek az NGO-nak (Non-Governmental Organisation), akik felépítenek egy otthont Afrikában egyedülálló anyáknak és gyerekeiknek, taníttatják mindkettejüket, hogy új életet kezdhessenek :). Érkezett még egy orosz csajszi, aki gyerekeket fog táboroztatni.
